2001-ben az 5.k osztály átlépte a Zalka Máté Gimnázium kapuit. Nem ismertük egymást, se a tanárokat nem tudtuk mi vár ránk, csak sejthettük milyen lesz az elkövetkezendő nyolc év, amit együtt kell lehúznunk azokkal az emberekkel akik közül csak azt ismertük, akivel azelőtt egy iskolában tanultunk. De volt olyan is hogy a másik nevét, hogy hová való, mit szeret, hogy miben jó és minden mást amit egy osztálytársnak illik tudni a másikról csak kis idő multán sikerült megjegyeznünk.

Osztályfőnökünk Vargáné Fábián Mária szívéjesen fogadott minket, bevezette újdonsült osztályát a gimnázium életébe, elkezdte egyengetni utunkat. Első évünkben kezdtük megismerni egymást és a baráti körök is kialakulóban voltak. Persze azért mi is veszekedtünk egymással nem egyszer /néha még most is/, de most már megszoktuk egymást mert mindenkinek voltak /vannak/ apró idegesítő tulajdonságai.

A hatodik osztályt kicsit félve kezdtük, mert tudtuk hogy az év végén nem egy vizsga vár ránk, de mint minden normális gyerek akkor a nyár után ez nem igazán izgatott senkit. A vizsgákat a tanáraink és egymás segítségével sikeresen letettük. A tavaly év végiek persze sokkal félelmetesebbek voltak, mint a régebbiek, de a sok gürizés után ez is mindenkinek sikerült, aztán irány Hawaii! Na jó csak Szlovákia, de nagyon élveztük! Három napig együtt távol mindentől a sok idegeskedéstől hogyisne élveztük volna jól magunkat ki így, ki úgy! De ezt most nem részletezném! A lényeg hogy jobban összeszoktunk mint valaha.

     Erre a tanévre már magabiztosan érkeztünk, igaz hogy már csak huszonnégyen, mert időközben elköltöztek, másik iskolába vagy másik évfolyamra mentek át.

Még itt van előttünk 4 év, a tizedikes vizsga, a nyelvvizsgák, a kirándulások, a közös bulik, az érettségi, a felvételik és persze a hétköznapi tanítási órák, amik egymás társaságában is könnyebben telnek.   

                            Írta: Baráth Anikó