kilencedikka - G-Portál

A magyar oktatásügyben a 60-as évek elején megfogalmazódott egy mar akkor is joggal elsietettnek ítélt célkitűzés, mely szerint belátható időn belül kötelezővé kell tenni hazánkban az érettségi vizsgát, ki kell terjeszteni a tankötelezettség határát a 18 életévig. Ezt ugyan máig sem sikerült megvalósítani, de a koncepció "tárgyiasult jeleként 1963 -tól szerte az országban megjelentek az azonos terv alapján készült, megszólalásig egyforma, szinte mindenütt rózsaszínre festet típusépületek, jelezvén a szándékot: a 18 életévig kiterjesztett tankötelezettség bevezetését az oktatási kormányzat a gimnáziumi formával, a legolcsóbb iskolatípussal kívánja elsősorban megoldani.

A mi megyénkben egyszerre 9 ilyen "kisgimnázium" épült, köztük egy Fehérgyarmaton, az akkor még földes Kiss Ernő utcában, egy 1945-ben kisajátított földbirtokos kúriájának hatalmas udvarán, az időközben lebontott gazdasági épületek, istállók helyén. Építésének idején varosunkban egy középiskola, az 1947-ben létesült Petőfi Sándor Közgazdasági Technikum működött, amelyik a 60-as évek közepére a megye egyik legnagyobb középiskolájává nőtte ki magát azzal, hogy 1953-tól évente 5-5 első osztályt vettek fel technikumba illetve az akkor induló szakközépiskolai és gimnáziumi osztályokba. Az akkori Megyei Tanács Művelődési Osztályán, 1968 tavaszán született a döntés. Szét kell viasztani ezt a nagy iskolát, jobban megalapozható a gimnáziumi oktatás egy tiszta profilú önálló iskolában. Az 1968-69-es tanevet mar a döntés szellemében kezdtük el. A gimnáziumi osztályok (mind a hat) a régi technikumi épületből átköltöztek a 4 éve nekik épült. de általuk még nem használt új épületbe s a tanév középen, az 1969-es pénzügyi év kezdeten január elsejétől hivatalosan is önálló útra lépett az iskola, s így éli az életét immár 25 éve. Maroknyi, mindössze 9 fős, elhivatott - s ez csak ma látszik igazan elképesztően fiatal tantestület kezdte el a munkát. Az igazgató a maga 31 évével a második "legöregebb volt a sorban, az átlagéletkor 27 év volt.). Abban a tudatban éltünk, dolgoztunk, hogy hagyományt teremtsünk ennek a vadonatúj iskolának, s mindezt úgy tegyük, hogy munkánk integrálódjék beiskolázási körzetünk iskolarendszerébe. Lehelőséget akartunk biztosítani mindazoknak, akik reális továbbtanulási elképzeléseikhez a középiskolai alapot itt, Fehérgyarmaton akartak megszerezni. Örömünkre szolgált, nagyon-nagyon fontos visszaigazolást jelentett számunkra, hogy alig pár év múlva már alig-alig fordult elő, hogy működési körünkből ne hozzánk jöttek volna az általános iskolák legjobb tanulói, akiket nevelőik készségesen irányítottak hozzánk, mindezt a jó kapcsolat, a sokoldalú együttműködés természetes részének tekintve. A maroknyi tantestület munkájához, tevékenységéhez ideális partnernek bizonyultak az önállóvá vált iskola akkori tanulói, akik maguk is kevesen, 206-an voltak, az osztályok száma is csak hat volt. A két-két elsős negyedik osztály mellett mindössze egy-egy második és harmadik osztállyal kezdték az önálló életet, de elkezdtük s így nem sikerült az elsorvasztási kísérlet. A többségükben szorgalmas, jó tanuló, szerény becsületes tanulók maguk is érezték - ezt ma mar magas röptű életpályák egész sora igazolja -, hogy tevékenységük azonnal iskolatörténetté válik, s ennek megfelelőn tanultak, élték fiatalságukat. (Az önálló iskola első diákvezetője ma elismert középiskolai tanár.) Az elsők után jöttek sokan, sokfelek, de őket, a kezdet részeseit nem lehet feledni. Ők vittek el legtöbbet belőlünk. Beléjük épült tudásunk, szeretetünk, hivatástudatunk, bizonyítási vagyunk, emberségünk nagy része. Ők viselték kezdeti botladozásaink feledhető hatásait, de ők voltak első sikereink megtestesítői is.
Mi és ők tanár és tanítvány, nevelő és nevelt alkotják azt a vágyainkból és munkánkból megtestesülő iskolát, amely messze túlnőtt az épület falain, de itt van és szerte a hazában. Ez az iskola immáron 25 éve áll, és épül tovább folyamatosan, az idők végezetéig.

Dr. László Béla az iskola első igazgatója

A szöveg tehát nem saját költemény. Forrás DFG portál.